Deadpool 2 – Review | pre- projection

i-love-this-fan-poster-of-deadpool-2

Well, I know the Marvel created films are mainstream, since this, nobody will say the truth about the film. This is the most annoying side of the film critisms, and the mainstream films. The mainstream films over-praisement the best way for the successful critics or movie sites, obviously.

See, I’m not a “Marvel” fan, but my favorite character from the megalomaniac marvel universe, is Deadpool. I like him, firstly I saw him in the game three or four years ago. So I feel I can’t miss the first film 2 years ago, and the second film now. That is kinda guilty pleasure in the first film, Deadpool laughed to the face all overrated marvel superheroes, and he knows how ridiclius the superhero cult in the reality. I liked it, finally, hes a character who can laughed himself, also the marvel can laughed themselves. Perhaps this is just a plan, from Marvel, in which they swallow the money from the superhero parody, before other would do it. In instance, the DC with Lobo.

In my opinion, that’s why the first Deadpool film feel so newish and good. But had an enormous difference between the two films. In the first film had a good and new ideas and thoughts, but in the second film it is’nt. Continue reading

Advertisements
Posted in Uncategorized | Leave a comment

Avengers: Infinity War review

avengers-infinity-war-et00073462-02-04-2018-09-21-43

If you fan of the superhero action fantasy movies, you also like this film.

Well, I never been comic action hero fan, and also I never been a fan of marvel’s film universe. In the past I like some animation DC and Marvel cartoons. Despite this rarely have some comic adaptation, which I love it, like the V, for Vendetta, or Sin City, or Watchman. Marvel’s universe really far from this, but honestly marvel’s have a certain style, which is enjoyable but in my opinion a little mediocrit. However, Marvel’s have some EPIC films, like the best marvel film, the LOGAN, or Winter Soldier and Civil War which is really good.

Honestly I want to see this film, I don’t know why, maybe the hypetrain hit me a bit of…. but I total disappointing after the film. In point of fact, the film is like many other marvel films, a sci-fi/fantasy with superheroes and funny feeling. And in this film, have a very good antagonist.

Bit firsty, technically things total ruined caused by the 30 main charater. The film rushed the scenes, without transitional sceens. Over and above the forced jokes total ruins the drama factor, without the jokes it is maybe works more and more better, I thought. Some main heroes barely can we see, like Steve Rogers, he has 10-15 words in the whole film. But talk about the antagonist, who is the best character of this marvel universe. He has a good motivation, a – little messy, but – good character development, so he is an interesting character. Nevertheless, he has a interesting but total messy plan, and ideology. Clearly THANOS PLAN IS A **** I do not a pacifist, so if he’s mayhem works do it, but it isn’t…. definitely it is an exact problem, but if anybody have some expertise about History or Geography he knows that this plan isn’t works. The Overpopulation and starvation doesent solved if we cut half the population, it is delayed the problems but doesent solved.

Posted in Uncategorized | Leave a comment

Inuyashiki

Posted in Uncategorized | Leave a comment

Jigoku Shoujo: Yoi no Togi

Posted in Uncategorized | Leave a comment

Shingeki no Kyojin 2. évad

Posted in Uncategorized | 1 Comment

Visszatértem, részben!

De egy kicsit más platformon, szabadidőmben ott fogok tevékenykedni!

Posted in Uncategorized | Leave a comment

Haseo, utoljára!

Sziasztok!

Körülbelül másfél éve az animék iránti rajongásom durván megcsappant, nem is véletlenül van azóta nagyon kevés poszt, ráadásul múlt év közepétől egyet sem sikerült összehoznom. A magyarázat egyszerű, sajnálom, de teljesen végeztem velük, nem csak az írással, hanem valószínűleg az egész anime műfajjal. Igaz mai napig van 1-1 cím ami jön és várok, de bevallom meglehet hogy megfeledkezek róla, továbbá én utoljára talán fél éve az All Out!! 4. részét láttam, előtte még talán tavaly nyáron egy One Piece részt és még azt is meglepve (meg amúgy 6 hetes késéssel) tapasztaltam hogy nagy régi kedvencem a Code Geass folytatást kap. De tulajdonképpen, ez mind mind lényegtelen.

Viszont tartozok egy vallomással. A valóságban Ricsinek hívnak, röpke fél év múlva töltöm a 23at, régen én írtam ezen a blogon a véleményeimet, “Haseo” nick névvel. Nagyon kevesen ismerték az “igazi” Haseo-t, talán 5-6 ember a régiek közül tudta a nevemet, hogy valójában ki is vezette ezt a blogot. Ennek is régen megvolt az oka. Mint tudjátok, relatív elég kemény irományaim voltak, próbáltam meglátni a jót és a rosszat mindenben, és szerettem volna valamit képviselni ami az én elvárásaim voltak, az én stílusomban. Ez valamilyen szinten meg is valósult, hiszen a mai napig kb napi 50-100 ember nézi a blogot, pedig nagyon rég nem aktív, az összes megtekintésem meg közel van a 150.000-hez. Ennek ellenére rohadt nagy tévedés azt hinni hogy bárki is voltam itt, de azt is hogy bárki is megismerhetett pár poszt alapján. Egyrészt én soha nem tudtam jól írni, aki kicsit is értett hozzá annak leesett hogy bár fejlődök, de egy betanult sablon alapján írtam mindent, és még ha az észrevételeim jók is voltak (és abban a magam elvárásait adtam, amit képviselni akartam) tehetségem az íráshoz nagyon minimális volt. A másik ok pedig maguk az emberek voltak, néhányan nevetséges hogy tudtok reagálni 1-1 negatív kritikára, konkrétan gyerekes. Attól mert leszóltam a “kedvenc” animédet, attól még se nem ismersz, se más ember nem leszek a valóságban. Volt egy alkalom, hogy meghívtak Mondoconra vendégnek a kerekasztalhoz, Ricz, Junchi, Catleen, Fullmoon mellé, ám én nemet mondtam, egyébként egy totál gagyi indokkal. Pedig kimentem, és láttam őket, csak ők nem tudták én ki vagyok, akkoriban kicsit lámpalázas is voltam, meg mikor őket láttam irigy is. Mindezt azért mert nem akartam bonyodalmakat, nem kell nekem a feszültség a valóságban, fölösleges. Akkor tájt tetőzött a Tomoya ügy is, és így volt a legbiztosabb hogy nem lesz semmi baj, igaz ennek már lassan 3 éve. (De lehet hogy több mint 3…) Azért valamilyen szinten persze sajnálom, mert egy kisebb megtiszteltetés, illetve egy életre szóló élmény lett volna ott “fellépni”.

És hogy ezt másfél év után miért most írom ki, amikor lehetett rá számítani? Egy gagyi indokom van rá. Anno én a Shippuuden kezdetével lettem “animés”, ennek durván 10 éve. A Shippuuden pedig nem olyan rég véget ért, így legyen ez a korszak vége is… és igaz hogy már a Naruto mangát is csak a tiszteletből olvastam. Sőt már 2 éve elkezdtem az animéről a véleményt, ami már 14ezer+ karakternél jár, viszont az sosem fog kikerülni sajnos, mert sosem fogom befejezni. De ennek ellenéri is meglehetősen sok élménnyel gazdagodtam, hiszen miatta kerestem több animés stílust is. Akár hogy mára nem volt a szívem csücske, úgy érzem hogy ez a korszakom amivel kezdődött, azzal is legyen vége. (A Borutoval meg GTFO PLS) 2011-2015 volt az a korszak amiben brutális mennyiségű animét megnéztem, megesett hogy egész nyáron napi 30-40 részt (3rész/órával számolva az amúgy 10 óra + naponta) nyomtam le, mivel volt több komoly lábsérülésem is, ami miatt volt hogy több mint fél évig képtelen voltam járni, így maradtak az animék, amik a szar valóságból anno kiszakítottak. “Milyen kár” hogy aztán rájöttem hogy nem is olyan szar a valóság, illetve milyen kár hogy akkoriban annyit néztem hogy gyakorlatilag kiégtem. Tetszik vagy sem, számomra az egésznek kicsit muszáj jellege lett, lenyűgöztek újra meg újra az animék szinte mindent megnéztem, bármilyen műfaj jöhetett, volt hogy egyetlen kihagyott sorozatom sem volt a szezonban. Csak 2-3 év múlva rájöttem hogy annyira nem képviselnek semmilyen értéket sem, semmi extra tudást nem szereztem ami bármin is változtatott volna. Bár egyre jobban elkezdtem kutakodni, az underground stílusok felé (mert ugyebár a mainstream manapság egy lelketlen kalap fossá nőtte ki magát, de ebbe külön nem megyek bele, de példaként: Youtuben is a legtöbb 100k+os magyar csatorna 3-4 kategóriába esik nulla munka és nulla értékkel) ám ezek is elfogytak egy idő után, és így is csak egy kisebb tucat animére tudtam azt mondani hogy elérte hogy másképp lássam a világot miatta. 2015 felé pedig minden amit néztem szinte csalódás volt, untam az animéket, két perc után kikapcsoltam őket, fárasztóak lettek nem különlegesek. A mai napig is ránézek a livechartra, a sok címre és eszembe jut hogy biztos jó lehet, meg ha kihagyom kihagyok egy élményt, aztán megnézem a trailerét az animének, még jobban felcsigáz, ám mikor magát az animét nézem halálra unom magam. Tavaly így dobtam a Berserket!!! Annak az animének a folytatását, amit egy évtizede vártam!

Sok mindent lehet mondani, de a mai napig tartom a véleményeim 90%-át, a mai napig imádom a Juuni Kokki-t, a Code Geass-t, a Casshern Sins-t, és a mai napig egy szemétbe való fércműnek tartom a Sword Art Online-t, a(z) Akame Ga Kill-t, vagy éppen a(z) Owari no Seraph-ot. Nem rég faszbukon pont ez volt a téma, hogy milyen minőséget várunk/várhatunk el az animéktől, és milyen hatása van ennek Japánra. Az egy dolog hogy két tizenéves rektelt, mert nem volt kedvem vitatkozni senkivel, (ami meglepő mert 2-3 éve hosszan belementem volna egy ilyen vitába) és az is igaz hogy én sem lakok Japánban és nem ismerem az ottani helyzetet. Azok viszont tények hogy a Japán generáció kihalóban van, utána lehet olvasni ennek nyugodtan, a legviccesebb az egészben hogy az animék emiatt adnak egy (gondolom) lelki megnyugvást a sok sablon szarral, viszont emiatt nem fejlődnek a fiatalok sem, mint egy örök körforgás. Belenyugszanak a sorsukba, és megmenti őket az a média, ami miatt betokosodnak, és nem fejlődnek. Nem véletlen hogy a 18-36 közöttiek alig érdeklődnek egymás iránt, egyszerűen megrögzötten bezárkózottak, önbizalom hiányosak.

Az írásaimban egyébként akár milyen nyelvezetet használtam, csak a gondolataimat akartam megfogalmazni, nagyon sokan ezért támadtak, fentebb már említettem miért nem tudták sokan például hogy ki vagyok. Ezen felül kaptam fenyegető leveleket, egy tonnát, körülbelül régen amikor aktív voltam heti 1-et legalább. Tomoya a mai napig meg akar verni, pedig vasággyal együtt sincs 50 kiló a csávó. S a többi, s a többi. Egy időben nekem is elég volt az átlagos szint, de amikor már (a mal statisztikái szerint, valós időben mérve…) 250+ napnyi animét láttál, kicsit nagyobb lesz az elvárásod, és nekem is az lett, és többre vágytam. Ha már a Naruto neve felmerült, régen például számomra egy God Tier anime volt, manapság pedig inkább a Trash Tier köré sorolnám, pedig csak változott a tömeg igényei szerint… na meg azt sem szabad elfelejteni hogy azóta felnőttem azért. Számomra egyszerűen nem tartogat már semmit, akár hogy kihagyott élménynek tartom kissé, sajnos időpazarlásnak is érzem egyben, ha esetleg megnézem. Trailer alapján lehet hogy 10ből 9 anime tetszik, de abból a 9ből megeshet hogy csak egy amit nem tartok időpazarlásnak. Ha esetleg még nézek is animét, az valami régi kedvenc folytatása lesz, vagy egy általam régóta várt manga adaptációja.

Nem is az a legnagyobb baj szerintem hogy nem nagyon van értelmes téma amit már normálisan megtudnak írni és kibeszélni/levezetni, sőt nem is az hogy értelmesebb alapanyagok sosem kapnak igazi adaptációt, még az sem hogy az emberek elvárása nulla és amiatt főleg a mai (Magyar) fiatalok zabálják ezt az anime műfajt. A baj az hogy a pénz és a mainstream ellaposodása miatt a mai (de már az utóbbi 3-4-5 évre is igaz) animék konkrétan egésze minden hangulatot mellőző lelketlen pénzgyárrá vált, ami már csak egy eszköz lett, arra hogy minimális munkával, hatalmas profitot termeljenek, mert ha széthirdetett a cucc és nézett akkor lehet még lejjebb és lejjebb vinni a színvonalat, és eladni az újabb és újabb totál fölösleges fan cuccot, évadot, pornóadaptációt s a többi… ez a Japán mentalitás. (Persze ez mindenre igaz nem csak Japánra, de Japánra hatványozottan.) Ez az ami miatt egy 20 évvel ezelőtti hót buta, gagyi grafikás szar történettel rendelkező anime is tud valami hangulatot teremteni, ellenben a legtöbb mai anyaggal. Régen nem minden jobb volt, régen minden hangulatosabb volt, és ezt minden hipszterség nélkül mondom.

Számomra ezért is furcsa a Magyar community is, tini animések tömegével titulálják magukat “otaku”-nak, illetve vakon szeretnek egy olyan anyagot ami semmit sem tett hozzá az életükhöz. Pedig az a helyzet hogy az anime is lehetne (de szvsz nem az!) egyfajta életérzés, de aki az utóbbi években kezdett bele az egészbe, annak esélye sem volt átélni azokat az időket amikor még a stúdiók nevei biztosítékok voltak egy-egy minőségi sorozatra, vagy amikor még lehetett konspirációs elméleteket létrehozni, olyan mély storyline-t kaptunk, amikor még az agyunknak is dolgoztak nem csak a szemünknek. Én ma visszatekintve úgy látom hogy bár egykoron egy életérzés volt számomra animésnek lenni, ma már látom hogy mégsem volt igazán az, csak a saját gyengeségem elől bújtam el egy kitalált világba, egy nem létező médiumban. Talán a Magyar fiatalokra is ez igaz, inkább egy “drogként” használják az animéket, mint sem médiaként kezelik azt, hogy jobb legyen a néha kissé nehéz valós, megkapják az animében azt amire vágynak, de a valóságban nem sikerül. Erre ment ki a 2010 utáni mainstream műfaj véleményem szerint, de a Japánok példájából látva ez egy nagyon két élű kard, főleg hogy a magyarokat is érinti, lévén 10 éve ilyenkor alig alig volt 10 ezer magyar aki “anime fan” volt, mára ez a szám a többszöröse.

Számomra összességében ezért halt meg végleg az anime műfaj, megpróbáltam “visszatérni”, megpróbáltam újra belenézni, de be kellett hogy lássam, hogy az anime, mint műfaj számomra halott, halott volt már másfél éve is, lehet már az első kiégő pillanatomban is, sőt nagyon valószínű hogy én is csak egy pótlékként használtam, és sosem volt igazán “élő” de csak most sikerült  belátnom 100%-ig hogy tényleg “halott”!

Kicsit sajnálom, mert akár hogy nem voltam aktív, meg még beszélgetni is ritkábban beszélgettem a témáról, azt nem tudom feledni hogy régen mennyire imádtam az egész műfajt, és milyen mélyre beástam magamat hogy tudjak minden részletet. Pozitív hatása is volt, a mai napig az Eyeshield hatására elkezdtem sportolni, ráadásul idén még bajnok esélyesek is vagyunk. Csatlakoztam több éve miatta egy csapathoz, akik a “testvéreimmé” nőtték ki magukat, és náluk nőttem fel igazán. Ebből a kis történetemből pedig láthatjátok hogy a Japán mentalitás, és a valóságból való menekülésből is ki lehet törni, de ahhoz valamit a valóságban is tenni kell. Bátorságot meríteni belőle, és kitörni a valóságba, hogy nagyobb valóságos “hős” legyél mint a kedvenc sorozatodban, hogy te egy Egyedi ember legyél.

Nem is tudom így a végére mit mondjak, azért több jó emlékem maradt, akár hogy sok mindent keményen pontoztam, és sokan beszóltak amiatt. Bakancslistámon azért még szerepel egy Mondocon, és egy fullos Haseo vagy Tri-Edge cosplay, de sanszos hogy nem idén. Üdvözlök mindenkit, puszilom Tomoyát, aki (nagyon valószínű hogy…xd) imád engem, illetve a másfél régi fordító csapatomat (a VampireFamiglia-t és az AnimeAddicts-ot), a főnököt Hibarin-t, Ricz-et, Junchi-t, meg igazából mindenkit akivel valaha is beszéltem a témában. 😀

És most: Ryou “Haseo” Misaki Log Out.

Posted in Uncategorized | 14 Comments